Település-történet


Mellettük, részben a kor zűrzavaros magyarországi állapotoknak köszönhetően, több család is szerepelt birtokosaként. A XV. század végén Bakócz Tamás esztergomi érsek bíboros révén az Erdődy család birtoka lett.
A XVII. században a Bánfiakkal rokon Nádasdyak birtokolták, majd Ferenc – királyellenes összeesküvés miatti – kivégzése után a kincstárra szállt. A kincstártól a század végén az Eszterházy család vásárolta meg. Ettől kezdve két birtokosa volt. Az Erdődyek – a XIX. század végéig – és az Eszterházyak 1945-ig. A Válicka átkelőjénél, fontos kereskedelmi út mellett lévő falu, e ténynek köszönhetően szépen fejlődött. Uradalmi központ lett, és 1389-ben már várát említik.

Említésre méltó, hogy a kis várat politikai ellenfeleitől I. Ulászló királynak, hadjárat során, ostrommal kellett bevennie. Gazdasági szerepének fontosságát jelzi, hogy ekkor már mezővárosi rangja, és két hetivására – szerda és vasárnap – volt. Országos vásártartási jogot is kapott, amely tények ekkor Zala megye jelentősebb piachelyei közé emelték.
Az uradalmi központ szerep, a mezővárosi rang megkövetelte, hogy az 1121-ben említett Szent György tiszteletére szentelt, kis falusi templom helyére egy méltóbb templomot emeljenek. Ez a vár építésével közel azonos időben meg is történt.
A XVI. század viszonylag békében és fejlődésben telt el, annak ellenére, hogy a török 1526-ban végig pusztította és rabolta az ország középső részét, majd 1541-ben birtokba vette az ország fővárosának számító Buda várát.
Falunk életében a török jelenléte csak 1600, Kanizsa várának török kézre kerülése után, okozott jelentős változásokat.
A folyamatosan Bécs ellen készülő oszmán hadsereg igyekezett minél nagyobb területet a birodalomhoz csatolni. Az egyes nagyobb hadjáratok közt portyázó martalócok pusztították és sarcolták a vidéket, amely során a környék szinte valamennyi lakott helye megsemmisült. Több közülük soha nem települt újra. Ezek nevét ma csak egy – egy földrajzi név őrzi.
Ennek tükrében érdekes, hogy Páka mezőváros nem vált lakatlanná, bár csupán négy ház maradt meg a pusztítás után és templomuk is romokban hevert. Ilyen körülmények közt is megtartotta vezető szerepét a környéken, és ha lassan is, de fejlődött. Kanizsa visszafoglalása után (1690) pedig rohamossá vált ez a fejlődés, bár mezővárosi kiváltságait földesurai igyekeztek korlátozni, ami a XVIII. század közepe után, a gazdasági körülmények változásai miatt végül sikerült is. A lakosság iparból élő tagjai ebbe nem nyugodtak bele, hanem érdekeik védelmére céhekbe tömörültek. A század második feléből a csizmadiákat és fazekasokat tömörítő céhről tudunk. A csak mezőgazdaságból élők azonban visszasüllyedtek a jobbágyi sorba.
A fejlődési folyamatokat azonban nem lehetett megállítani. A török kiűzését követően helyreállították a romos templomot és beindították az alapfokú iskolai oktatást. Ez utóbbi története 1747-től dokumentumokkal folyamatosan követhető napjainkig.

A második világháborút követően, az addig viszonylag kis területtel bíró falu határa, a közigazgatási változások révén jelentősen megnőtt. A település napjainkra az akkorinak négyszerese lett.
Korábbi szolgáltató intézményei tovább bővültek: van iskolája, orvosa, fogorvosa, gyógyszertára. Több élelmiszer és iparcikk boltja, éttermei, szálláshelyei - panzió és rendezvényház formában -, művelődési háza és automata tekepálya.
Vasúton és autóbusszal megközelíthető a megyeszékhely Zalaegerszeg valamint Nagykanizsa és Lenti. A falun vezet át az ország leghosszabb keskenynyomtávú erdei kisvasútja, amely festői tájakra viszi el utasait.
A falu bővelkedik látnivalókban. A környezet szépsége remek kirándulási lehetőségeket kínál, a barokk templom mellett, barokk köztéri szobrok is láthatók a faluban.
A falu szülöttére, Öveges József fizikusprofesszorra felújított lakóházában berendezett emlékkiállítás emlékeztet.
A település korunk követelményeinek megfelelően valamennyi infrastruktúrával rendelkezik.